Településünkről

KEMENESMAGASI

1906-ban jött létre Nemes és Pórmagasi egyesítéséből, hozzákapcsolódik Kemenespuszta külterület is. A legújabb kutatások szerint I.István király a bakonybéli Apátság alapításakor adományozta Mogos (későbbi nevén Magassi 1353) falut az apátságnak. A település valószínűleg a 14. században válhatott külön. A főleg kisnemesi birtoklású részből lett Alsó- vagy Nemesmagasi. A másik rész neve először a tulajdonosok miatt változott meg (Apathfölde 7433, Apathy magassy 1447). Az 1500-as évek végétől használták elhelyezkedése illetve lakosai alapján a Felső-, vagy Pórmagasi elnevezést . Pórmagasi később az Esterházy család pápai uradalmának lett része, akik 1881-ben kialakítottak egy mezőgazdasági termelési központot, Kemenespuszta néven. Nemesmagasi az 1754. évi statisztikai összeírás alapján a Dunántúl "legnemesebb" községei közé tartozott, hisz a századeleji huszonnéggyel szemben ötvenkét nemest írtak össze. Nemesmagasiban már 1848 előtt kaszinó működött. 1944-ben, a német megszállás után Darvas József író, szerkesztő, politikus a községben volt illegalitásban a háború végéig.

Nemesmagasiban volt egykor egy kb. 15. században épült, Szent György vitéz és vértanú emlékére szentelt templom, amely a 17. század végére romjaiban állt csak. Ennek helyén az evangélikusok 1717-ben építettek új templomot, amelyet 1732-ben vettek át tőlük a katolikusok és a Szent Kereszt tiszteletére szentelték fel. A jelenleg Jézus Szíve titulusú épületet a századfordulón neogót stílusban alakították át. Tornya a homlokzat jobb oldalán áll. Szentélye egyenes záródású.

Az evangélikus templomot 1784-ben építették késő barokk stílusban. A hajó nyugati részével és a toronnyal 1835-ben bővítették, homlokzatát ugyanakkor klasszicista stílusban átalakították (Geschrey Sámuel). A templom egyhajós, téglalap alaprajzú. Főhomlokzatát toszkán fejezetű háromnegyedoszlopok tagolják. Felette sima attikafal zárja le a konzolos főpárkányt, két oldalán egy-egy barokk váza áll. A torony az attika fölé került, amelynek vízszintes főpárkányának sarkain szintén barokk vázák vannak. A síkmennyezetes templombelső egyik oldalán öntöttvas oszlopokon álló fa karzat, a másikon oltárral egybeépített szószék látható. Főoltárképén a Gecsemáné-kertben imádkozó Jézust ábrázolták. Mindkettő magyaros faragásokkal és festésekkel díszített (Freuenstein Mór Kiscell 1903)

A község szélén levő temetőben áll a Berzsenyi család kriptája, amelynek építtetését 1906-ban kezdte el dr. Berzsenyi Dezső, Elkészülte után ide helyezték el Berzsenyi Lénárd 1848-as honvéd ezredest, aki 1805-ben született Nemesmagasiban, középnemesi családban. A gimnázium után a katonai pályát választotta, belépett a 9. Miklós-huszárezredbe. 1848-ban kapitányként volt itt századparancsnok. Még a nyáron Morvaországból indították őket útnak Magyarországra, így már a Jellacsics elleni hadjáratban is részt vett. November 26-án őrnaggyá és osztályparancsnokká léptették elő. A téli harcokban először Görgei, majd Perczel parancsnoksága alatt küzdött. 1849. február 1-én alezredes, május 14-től pedig ezredes parancsnoka lett. Júniustól a 4, és a 9, huszárezredek lovas hadosztályának lett parancsnoka, egészen a világosi fegyverletételig. Június 20-án Görgei a II. hadtest parancsnokává akarta kinevezni tábornoki ranggal Berzsenyi azonban nem fogadta el,betegségére hivatkozott. Aradon Berzsenyi golyó általi halálra ítélték, amelyet később 18 évi várfogságra változtattak. Olmützben töltötte büntetését, ahol több, mint száz társát lerajzolta, rövid ismertetőt írt személyükről a kép hátára. Ezzel felbecsülhetetlen értékű dokumentumokat hagyott ránk. Ezeknek egy része a szombathelyi Savaria Múzeumban, illetve a budapesti Hadtörténeti Múzeumban található. (41 portrét az 1960-as években találtak meg a celldömölki postaépület (egykori Berzsenyi-ház) átalakításakor, annak padlásán.) 1857-ben kegyelemmel szabadult. Hazatérése után gazdálkodással foglalkozott 1886-ban bekövetkezett haláláig. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 2007. március 21-i ülésén a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította.